2004.06.15. Pedró

Kedves olvasóink mai postunkban megosztjuk Önökkel a Zell am See-i túra hiteles történetét.

Június 11., péntek
Az egész egy nem sokat alvós éjszaka után kezdődött! Szűk 3 órát aludt főhősünk, amikor ádáz ellensége, a 6perces Szundi a lexebb álmokat szétrobbantva kirántotta az éjszaka, nyugtot adó sötétségéből és nyugalmából, majd a zord hajnal lábai elé taszitotta. Mikor kissé magához tért akkor jött rá, hogy mégsem olyan zord az a hajnal, hiszen egy programokban és tapasztalatszerzésben bővelkedő 3 nap vár rá. Mégegyszer utoljára leellenőrizte, hogy vajon mindent bepakolt a táskájába a tegnap esti merengés közepette. Siklóernyős holmik, pénz, igazolvány, fogkefe megvan, a ruhák meg remélhetőleg elegek lesznek - átlagpasi módjára: ahány nap, annyi gatya, póló, zokni. Utána zajtalan lelépés otthonról, nehogy az anyai szív mexakadjon, mivel minden egyes repülés alkalmával otthon görcsös - jaaaaaaaajj, csak semmi baja ne történjen - tipródás zajlik. Persze nem lehet csendben eliszkolni, így leteszi a nagyesküt, hogy mindig beszámol sms-ben az állapotáról, hogy ne legyen itthon 3 nap folyamatos para. Azért, mint később kiderült, jobb, h nem minden állapotáról számolt be sms-ben ;-) Cuccok kicsPUG-ba be, majd hajnali robogás a Mesterhez, hogy ott átpakolva az oktatói járgányba tovább tépjenek a megbeszélt találkozási zónába - BAH csomópont, benzinkút. Amikor a ClarkÁdám tér körül autóztak, akkor a főhös - nevezzük nevén, BokaPedró - visítva mestere fülébe üvöltött, hogy az ott a RRRRZsóti! Mentek egy kört és, lám valóban, Eagle Zsolti egy hölgy kiséretében, kissé illuminált állapotban, hajnal negyed5kor a Clarkon mászkál, deeeeeeeeeee! :) Persze üdvözölték és kölcsönösen kiröhögték egymást, aztán robogtak tovább a találkozóra.

A hajnali randi sikeresen megtörtént az autók leosztásra kerültek a csomagok pedig okosan bekapolva, minden élére, majd az emberek mély levegőt véve beszálltak, azzal a felkiáltással, hogy azt legközelebb csak ósztrijában fújhatják ki, mert elég kevés hely van az autókban. Még egy randi volt leegyeztetve az M1-es autópálya, bábolnai pihenőjében, ott egy újabb autóba pakolás és elrendezkedés után még mindig nem a teljes csapat száguldott a cél felé, hiszen követte Őket egy 2 személyes állatbuherátori különítmény is. Itt akkor érdemes is megemlíteni a gárdát: Perec - SkyMetis (tandem), Lajos - SkyAtis, Laca - SkyAtis, drBucifej - SkyLift, Zoli - NovaCarbon, drTomi - Nova??, Pedro - SkyAtis és 2 lelkes tandem utas jelölt, Sanyi és Tici.

[]
Kevés az embernek, sok hely az ernyőknek

Úgy 6-7 órás szinte érdektelen utazást követően érkeztek meg a célhoz, ami Zell am See volt. Gyönyörű, 2-3000es hegyekkel körbeölelt tó. Hogy a látványba ne lehessen sokat gyönyörködni, egyből egy 5111 méteres alagutat szeltek át, hogy a kapruni leágazóban megkeressék repkedéseik végcélját a leszállót. Itt rövid terepszemle és a helyi repkedős arcokkal történő helyzetfelmérés után eligazítás következett, megmutatva lentről a starthelyet (azaz a majdnem starthelyet, mert az lentről nem is lehetett látni), majd irány a felvonó ami 930 méterről 2000-re viszi fel az embereket, igen durva sípályák és erdők felett. Mivel csak napi jegyet lehetett kapni, így megelégedtek az egyetlen lehetőséggel, hogy 17 EUR-ért menjenek fel (több, mint 4 rugó...). Felmálházva várták az indulást, közben befutott a 2 állatbuherátor is, akik már nem érték el a felvonót, így következőre kényszerültek. Az igen durva táj, még keményebben nézett ki amígy a drótpályás bahn meghódította a csúcsot. Ezek a höje tiroli népek egy barom nagy képeslapot raktak le és azt kellett néznünk felfelé menet...

[]
Büdös nagy képeslap kilátás

A starthelyen egy helyi erő üldögélt és nem volt túl bizakodó. Hőseink azért körbejárták a starthelyet, majd lesétáltak egy másik felvonóhoz, ahonnan a leszállót is lehetett látni. Közben sok kérdés, sok infógyűjtés történt a Mestertől, hogy Pedró valamennyire visszaszorítsa a bokalefosásos állapotát. Visszatérve elkezdték a kicsomagolást, így egyre jobban úgy látszódott, hogy nincs visszaút, csak lefele a levegőben. Pedro felszerelkezett egy rádióval is, hogy legalább a sikoltását hallja valaki, amikor épp összrottyantja magát, illetve kapott egy bukó variót is, hogy néha a megnyugtató csipogásba feledkezve elborult aggyal érzékelje, épp fel, vagy épp le.

[]
ott fent a starthely

A nagyok már szedelődzködtek és sokat nem pöcsölve el is startoltak (jóóó, tom, rajtoltak), majd Bucifej is úgydöntött, hogy kupolázgat egy kicsit, ebből a második felhúzásra tipli lett, így szépen fogytak az emberek fentről és közelgett az idő amikor Pedronak is mutatnia kell valamit. Persze időt nyert azzal, hogy "várták a kék lyukat", addig átgondolt mindent, majd szépen kiterített, utóljára eygeztette a feladatot, ellenőrizte az úszogumit és a lábkarikát, meg a többi szükségeset, majd szépen elrajtolt. Kis oktatói korrigálást hallot a rádión (kicsit több fék), majd kifordult balra, irány a völgy. Nyugis reppenés, kényelmes üldögélés, feszült figyelés, átható tehénszarszag - igen, ott rendesen trágyázzák a mezőket.

Hihetetlen szép környezetben, néhol döcögős, de amúgy sima lesiklás volt, miközben a többiek egyre feljebb tekertek, de Pedronak nem volt célja a termik vadászat és magasságnyerés, hanem a biztonságos feladatmegoldás és nyugis leszállás. Amikor szépen átért a műúton és a leszálló magasságában volt, akkor még kavargott egy csöppet, fogyasztotta a magaságot, majd szépen behelyzkedve produkált egy hátszeles leszállást, majd anyázva magát konstatálta, hogy a buló állását rosszul dekódolta - ahüje! :) Kicsit még kupolázgatott, majd elfeküdve nézegett a többieket, közben Laca is beérkezett és egy apró tanakodást követően arra jutottak, hogy visszamennek és újra lenyomják. Hálisten ezt nem tették meg, de bevállalta más! Bucifej akkor már útban volt a starthelyre, ahova sikeresen feljutott, de a túl erős szél miatt nem startolt el, viszont okosan az utsó felvonóval ment fel, így lefele már nem volt semmi, csak a gyalog megoldás. Igen jól emlékeznek, kedves olvasóink 1100 méter szintkülönbség, durva fekete sípályákkal és sziklás, erdős részekkel. Persze ez így túl egyszerűen hangzik, így adjunk még hozzá egy 20 kilós zsákot a háton, meg olyan igazi fél órás felhőszakadást, nah így már talán jobban hangzik. Két órába telt mire leért, csöpögő ruhában, mert közben úgy döntött, hogy a patakokon is átgázol - ezek persze olyan szemét hegyi patakok, amelyek akár mellkasig is érhetnek :))))

Mindeközben szépen a többiek is leéerkeztek, úgy 1 és 2 óra közti repkedéssel a hátuk mögött. Volt aki belekóstolt a felhőbe, volt aki 1500-ről 2400-2500-re feltornázta magát, majd a leszálló felett ahol semmi emelés nem volt még fél órát elpöcsöltek, és már fület csukva ösztönözték a cuccot leszállásra. Akik már lent voltak, gyorsan összegyűjtötték az autókat a felvonótól (odébb van, ~3 km), majd az egész banda sparba nyomult vacsorát, reggelit vásárolni. Ezután kis szállás vadászat, majd megállapodtunk a SeeCamping-ben. Sátor állítás esőben, esti pakolása a cuccoknak, vízmentes helyekre - nah, ekkor érkezett meg BucifejÖrs - illetve az autókból is kipakolni, mert a tulajdonosaik abban terveztek aludni. Így utólag jól is döntöttek, mert egész éjszaka szakadt az eső, ázott minden, hideg volt és kemény a sátor, de mindenki keményen viselkedett és a reggeli látvány kárpótolta Őket mindezért...
...folyt.köv

[]
Zell am See este