Ma jó napotok van, mert Imi is megajándékoz benneteket egy kis összefoglalóval (csak a vasárnapot rakom fel, mert a szombatot hasonlóan éltük meg - hiszen ugyanott voltunk, ugyanazon idő alatt, furcsa lett volna, ha teljesen mást ír :-) )

Tessék:
Vasárnap reggel kilencóra tízkor érkeztem a mekibe, szépen csengő hangos "Sziasztok!"-kal köszöntve az airborne hiper-ál-laza csapatát, akik kint gyűltek, akkor már szép számmal. Szeretek rájuk köszönni klubpólóba', mert gyilkos tekintettel visszanézve motyognak valami kolbásszagút, hogy csak úgy általában szevasztok, és ilyenkor nagy az erkölcsi dicsőség, hogy az MPC ugye mosolyogva jobb már ilyen kora reggel is :))

9.35-kor azonban, amikor az üvegen kereszül láttam hogy az előbb említett csapat öt autóval egységesen elvágtat terepirányba, már gyanakodni kezdtem. Egyedül ültem ugyanis, továbbra is. Telefon Mantzinak (nyugatinál villamoson, ernyővel, király!) Telefon Lombosnak (nincs válasz.) Telefon Perecnek (nehezen értelmezhető gyürmölészés, amit nagyjából kihámoztam:

1) hajnal hatkor ért haza
2) kész van
3) majd ha még lesznek emberek akkor valami
4) hagyjam békén meghalni

Telefon Örsnek (boncol és töm valakivel valamilyen állatot kenderkóccal, majd később utánunk jön, de lelkes).

9.40. Előkészítő-puhító jellegű stratégiai SMS Perecnek, hogy ".. milyen jó idő van, meg fujdogál az ÉNY-i szél, meg airborne is elindult vidékre, meg Mantzi is meg Örs is jön .." Cél: Lelkesedés és szakmai önérzet felpiszkálása. Eredmény: valószínüleg semmi. :)

9.45. Telefon Lombosnak. Értemlezhetetlen krehácsolás, amit nagyjából kihámoztam:

1) Hajnalban ért haza
2) Teljesen kész van
3) Mindjárt lemerül
4) Hagyjam békén meghalni.
Aztán lemerült a telefonja.

9.46 Befut Mantzi. Közösen konstatáljuk, hogy RR (SAS) Zsoltit nem is érdemes megpróbálni, inkább a bevehető bástyákat ostromoljuk. (Ugyanezen megfontolásból Pedro is kiesik a pikszisből :)

9.55 Telefon Perecnek. Már külön ejti a magán- és mássalhangzókat! Legcélravezetőbb megoldásként megegyezünk, hogy felmegyünk hozzá.

Mantzival felsétálunk a hegyre, sok röhögés és duma közepette. Csengetünk Perecnek, aki lejön pár perc múlva. Az arca Pedro hangjára hasonlít. Rádől belülről a belső bejárati ajtó üvegére és szundít 10 másodpercet (szerinte) észrevétlenül, míg a kilinccsel matat. Ezt a szokást később is megtartja, a lakásban ha nem szólunk hozzá, azonnal elalszik bárhol ahol otthagyjuk felügyelet nélkül. Valahogy sikerül összecsapni a dolgokat, Perec kocsijába szuszakoljuk magunkat. Én vezetek, Perec főleg lapos pislantások és tompa krákogások útján kommunikál, Mantzi a hátsó ülésen két ernyő alatt folyamatosan telefonál :)

Epölre mentünk megint, ahol kb. 30 ember volt. Tarkállott a domboldal, de mint később kiderült szinte full kutyázás volt csak, mert durva befúvások voltak. Én pl. siklottam arcon egy 5-10 métert a dombtetőn, de Mantzi segített megállni még a csipkebokrok előtt.. Perec lankadó lelkesedéssel kupolázott Mantzi ernyőjével, Mantzival felváltva, sok ember sokféle stratégiával próbálta kihozni a napból a maximumot.. Szép idő volt, de erős. Sokat nem lehetett tenni..

Visszaindultunk kettő körül. Feldobtam az ötletet, hogy igyunk 1 sört (már Perec vezetett) .. mire Perec a következőt mondta: "..jó, de én csak narancslevet fogok inni. Azt hiszem itt az ideje, hogy megkomolyodjak."

Az udvariasság kedvéért visszakérdeztem.

Amikor ismételten is pontosította, hogy tényleg erre gondol, Mantzival úgy röhögtünk, hogy bepárásodtak az ablakok :)

imi