MPC SE 4.0

 

 

2004.03.30. Pedró

Nah megen kihagytam, de ennek is megvan az oka, amire később fényt derítek, de lássuk mi is maradt ki, illetve a már korább említett FONTOS dolgokat is összeszedem.

Szal a sorban következő időpont, március 7. (vasárnap). Az idő akkori állása szerint a Mekiben elméleteztünk, igaz elég szép gárda jött össze megint. Én persze szombat este mulattam, így elég fáradttan nyomtam, de valszeg Manci kolléga sem volt ezzel máshogy, hiszen együtt zúztunk a BlueRiver hajón Kowalsky meg a Vega koncerten.

Tehát az idő nem volt bíztató, ezért elméleteztünk, úgy 14:00-ig, de a tanulói nyomásnak engedve, kimentünk terepre is és nem csak szárazföldi edzést tartottunk :) Azért az elmélet is Ok, volt, mert megen egy csomó témát megbeszéltünk, érintettünk. Többek között olyanokat, mint az elsőbségadások a levegőben - kinek, mikor, hogy?, felhőképződések, felhőfajták, hőmérsékleti gradiens és persze nem utolsó sorban a péniszirígységre is kitértünk! :)))))))))

[]

No, de a lényeg, hogy külső informátorok és a mi győzködésünk hatására, kettő körül kimentünk Óbudára, ahol Perecmesterünk körbenézett, majd feltette a nagy kérdést: Ki akar repülni? Persze, hogy akartam, hiszen hetek óta vártam már az elős magasstartomat. Imi a előző napi befázása miatt nem akart, Manci pedig nem tudni miért, de nem vállalkozott rá. Perec, Ö-vel lement ernyőkért, mi pedig fent ökörködtünk addig, jó szokásunk szerint. Persze mindeközben bennem a kaki is keresztbeállt, fortam, nah, így volt! Miután visszaértek, Perec lesoztotta az ernyőket és én azt kaptam amivel Imi előző nap megküzdött Kesztölcön, hááát nem nagyon örültem neki, de miután P átviszgálta, megnézte, nem volt semmi baj, mondta mehetek vele, háááát, jóóóó...

A startnál küzdöttem egy kicsit, de az jó volt, h nem épp a legnagyobb tömegben kellett bemutatnom mit is csinálok. Akik pedig ott voltak, azok türelmesen megvárták a bénázásaimat, illetve azt amikor a harmadik után elstartoltam. IGEN AZ ELSŐ MAGASSTARTOM!!! Perec még a start előtt mondta, hogy, ha kiemel egy kicsit akkor a fordulózgathatok a hegy előtt párat, de én mondtam, hogy tudjuk le az elsőt csak simán, azaz érjek ki a házak felett és tudjak rendben leszállni. Így is tettem, paráztam jól, de ez kb fél perc alatt elmúlt, amikor láttam, h a házakból sem lesz gond, akkor kezdtem igazán élvezni, nézegettem körbe és irgalmatlanul jól éreztem magam. A kitűzött leszálló felett még eleég magasan voltam, így elkezdtem S-selgetni, de nem mertem nagyokat húzni az ernyőnek mert azért annyira nem ismertem és inkább nyugisabban, mint parásan akartam földet érni. Kicsit túl is csúsztam a kijelölt helyen, de no para, mert odébb is kinéztem egy nyugis, famentes helyet, ahol sikerült is rendben letenni magam.
Nah, azon a napon nem lehetett a vigyort levakarni az arcomon. Ott örömködtem öt percet és szidtam Imiék höjefejét, hogy nem vállalták be, de mint később kiderült Ők is megbánták. Kicsattogtam az út szélére, megvártam Ö-t, aki szintén teljesítette a kihívást :) Gratuláltunk egymásnak jól és áradoztunk, h mennyire jó volt ez és mennyire vártunk már rá. Perec is lekavart egy sárga Sky Atis ernyővel, ami szintén előkerül majd a későbbi időkben ;-)

Oktatási képek